1962

18. Tour de Hongrie: A sorompó sem segített

Hat esztendőt kellett várni a folytatásra, ami fantasztikus versenyt hozott. A kilenc szakasz, a csaknem 1400 kilométeres táv valóban körbejárta az egész országot, ez volt minden idők leghosszabb Magyar körversenye. Végre újra eljöttek a külföldiek, németek, osztrákok, mint a „régi szép időkben”, s bizony el is vitték a fődíjat.  

Hétéves kényszerszünet után ébredt Csipkerózsika álmából a Magyar Körverseny, mely rögtön az egyik legemlékezetesebb kiírással tért vissza. A legszembetűnőbb újítás a kilenc szakaszos, 1393 kilométeres versenytáv volt, mely a mai napig a leghosszabb a verseny történetében. Az eseményt ezúttal az Építők szervezték.

A Tour több szempontból is régi fényében tündökölt: a szurkolók tömegei és a legjobb magyar versenyzők mellett visszatértek a külföldiek is. A 84 fős mezőnyben az osztrák, a román és a kelet-német válogatott is helyet kapott. A rajtlista legismertebb versenyzője a legalacsonyabb induló, Adolf Christian volt. Az osztrák civilben kárpitosként dolgozott. 1957 és 1961 között a profik között is kipróbálta magát a Carpano, az Ignis, a Ferrys és a Cynar csapatok színeiben, 1962-re azonban visszatért az amatőrök közé. Összesen hat Grand Touron állt rajthoz (négy Tour de France-on, egy Giro d’Italián és egy Vueltán), legnagyobb sikerét pedig az 1957-es Touron érte el, amikor harmadik lett az összetettben. 
 

A Népsport szerint még a sorompó sem segített...

„A kerékpárversenyek útvonalát néhányszor a vasút is keresztezi, sorompóval ellátott vagy anélküli átjárókkal. A sorompó nélküliek minden bizonnyal kellemesebbek. Amikor a két részre szakadt mezőny eleje mintegy két perces előnnyel Pápához ért, előtte csaknem lecsukták a sorompót. Ezt azzal, hogy a rendőrmotoros és az egyik ellenőrző motoros beállt a sorompó alá, sikerült megakadályozni. Mivel csak tolatni szándékoztak a vonalon, a kísérő motoros odaszólt a sorompóőrnek, hátrafelé mutatva a nyomában lévő mezőnyre:

– Csak két-három percig várjon. És a sorompóőr várt. Igaz, hogy nem két percet, hanem négyet. Bár jobb lett volna, ha csak kettőt vár. Akkor ugyanis Christian és Ruiner nemigen ért volna fel az élhez. Persze, lehet aztán a sorompót rácsukni a kerékpárra is. Ez történt ugyanis Aranyival, közvetlenül a szombathelyi cél előtt. Éppen a nyakába eresztették a sorompót. Nagyobb baj azért nem történt, csak éppen lemaradt az élből.”  

A legnagyobb figyelem a Tour de France-dobogós Christian mellett természetesen a hazai sztárokra irányult. Az emelkedő pályaívet futó magyar kerékpársport krémje ott volt a budapesti rajtvonalon, így a későbbi Békeverseny-szakaszgyőztes Juszkó János és Megyerdi Antal, vagy a válogatottban kulcsszerephez jutó társaik, Balaskó György, Mészáros András vagy Stámusz Ferenc is győzelemben reménykedhetett.

A nyitónapot Balaskó, a harmadik szakaszt Megyerdi nyerte, az összetett szempontjából azonban az első kulcsfontosságú etap a negyedik napon következett. Az emelkedőkkel tarkított pécsi pályán a román Florian Cristescu volt a leggyorsabb, Megyerdi azonban megtartotta az összetett vezetést Aranyi és Juszkó előtt. Másnap pihenőnap következett, majd az 56 kilométeres Pécs – Szekszárd időfutam, melyet az osztrák Rolf Eberl nyert meg. Mészáros András szegedi győzelmét követően még teljesen nyílt volt az összetett sorsa, melynek eldöntésére három napjuk maradt a kihívóknak.
 

Az összetett győztes Christian

A topfavorit Christian versenye eddig a pontig nem alakult felhőtlenül. Az osztrák a második szakaszon kis híján minden esélyét elvesztette, Pápánál ugyanis négyperces hátrányba került a főmezőnyhöz képest. Szerencséjére azonban egy sorompó megfogta a kerékpárosokat, így vissza tudott zárkózni az élbolyra. Mint kiderült, ez a pillanat kulcsfontosságú volt: Christian megnyerte a 7. szakaszt, majd az összetett vezetést Budapestig ki sem engedte a kezéből. A második helyezett Juszkó hátránya 4:02 volt a végelszámolásnál…

A Tour de Hongrie összességében hatalmas sikert aratott – a sajtó azt harsogta, hogy a nagymúltú megmérettetés újra visszatért a kerékpársport elitjébe. A sportág – mely az 1930-as évek óta nemzetközileg ismert versenyzőt és versenyt sem tudott felmutatni – életre kelt.

18. Tour de Hongrie (1962. június 30-július 8., 1393 km)

Szakaszgyőztesek:
1. szakasz (Budapest - Győr, 150 km): Balaskó György (Tipográfia)
2. szakasz (Győr - Szombathely, 164 km): Arnold Ruiner (Ausztria)
3. szakasz (Szombathely - Veszprém, 186 km): Megyerdi Antal (Tipográfia)
4. szakasz (Siófok - Pécs, 165 km): Cristescu (Románia)
5. szakasz (Pécs - Szekszárd, 56 km, egyéni időfutam): Eberl (Ausztria)
6. szakasz (Szekszárd - Szeged, 136 km): Mészáros András (Dózsa)
7. szakasz (Szeged - Debrecen, 220 km): Adolf Christian (Ausztria)
8. szakasz (Debrecen - Miskolc, 136 km): Megyerdi Antal (Tipográfia)
9. szakasz (Miskolc - Budapest, 180 km): Megyerdi Antal (Tipográfia)

Az összetett végeredmény:
1. Adolf Christian (Ausztria) 35:22:06
2. Juszkó János (Vasas) 35:26:08 (+4:02)
3. Horváth Ferenc (BVSC) 35:26:49 (+4:43)

A csapatversenyben:
1. Dózsa I.