1932

7. Tour de Hongrie: A kis Vitéz diadala

Újabb nagy előrelépés: az 1932-es Tour de Hongrie csapatversenyében már nemzeti válogatottak viaskodnak, soha ennyi külföldi indulója nem volt a viadalnak, rajthoz áll az olasz, a német, a francia, az osztrák, a cseh, a lengyel és a jugoszláv válogatott is. A győzelmet nagy meglepetésre egy fiatal magyar kerekes, Vitéz József szerzi meg.  

A Tour de Hongrie első fénykora 1932-ben köszöntött be. A versenyt ekkor jelezte először hivatalos naptárában a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI). Mivel a korszak legrangosabb eseményei közül több is immár kizárólag a profik számára került kiírásra, a Magyar Kör felkeltette a nemzeti válogatottak figyelmét, melyek a kor legjobb amatőrjeinek versenyeztetéséért feleltek. Így került a budapesti rajtvonalra az olasz, a német, a francia, az osztrák, a cseh, a lengyel és a jugoszláv válogatott is. Összesen 30 külföldit számlált a hivatalos rajtlista – ez új rekordot jelentett.

A kerékpársport hőskorában nagy hagyománya volt annak, hogy az egyes megmérettetéseket napi- vagy sportlapok támogatták. A legközismertebb példáknál maradva a Tour de France a L’Équipe, a Giro d’Italia a La Gazzetta dello Sport támogatásának köszönheti sárga és rózsaszín trikóit. A Tour de Hongrie 1932-ben tett szert először ilyen támogatásra a kor egyik vezető folyóiratának, Az Estnek köszönhetően. A Tour minden korábbinál nagyobb médianyilvánosságot kapott: a lap minden nap részletesen beszámolt az aktuális történésekről, előzeteseket, interjúkat és portrékat közölt, az utak mentén pedig nézők tömegei (Az Est szerint összesen nagyjából 2 millió ember) igyekeztek az újságokból információkhoz jutni. A korábban példátlan médiafelhajtás eredményeképp a Tour de Hongrie itthon és Európa-szerte is a kor legrangosabb amatőr versenyei közé emelkedett.

Liszkay István egy évvel korábbi meglepetésgyőzelme után a hazai sajtó bizakodó volt a magyarok esélyeit illetően, ám ahhoz nem férhetett kétség, hogy a 7. Tour de Hongrie legnagyobb favoritjait az olasz és a francia válogatott soraiban kellett keresnünk. A legismertebb induló a Giro d’Italián később dobogós helyezéseket, a Római Körversenyen szakaszgyőzelmeket szerző olasz sprinter, Antonio Andretta volt, de visszatért a korábbi 5. helyezett Livio Carlotti is.

Elképesztően fordulatos küzdelem zajlott a végső győzelemért. A nyitónapot a német Sebastian Krückl nyerte Szolnokon, az összetett elsőségnek azonban nem sokáig örülhetett: Miskolcon Simon Imre egy meghökkentő, 160 kilométeres szóló után csaknem 3 perces előnnyel ért célba. Másnap az olaszokon volt a sor: a visszatérő Carlotti és Andretta 6 percet adtak a főmezőnynek. Carlotti végre átvette a vezetést összetettben, 6 perccel Weissmayer és 7-tel Liszkay előtt.

A mindent eldöntő ütközetre a 4. napon került sor. A Debrecen és Hódmezővásárhely közötti 203,5 kilométeres penzumon borzalmas minőségű utak, tikkasztó napsütés, óriási hőség és mindent ellepő por várta a versenyzőket. A nap elején Nemess István és a magyar „B” válogatott három versenyzője, Vitéz József, Balla Béla és Mádi Béla került elmenésbe. A négyesből Vitéz állt a legjobban összetettben, de az ő hátránya is meghaladta már a 48 percet. A főmezőny ennek megfelelően nem is vette komolyan az akciót – a különbség azonban csak kúszott és kúszott felfelé. Fél óránál a csapatok már kezdtek észbe kapni, a magyarok azonban nem voltak hajlandóak üldözni, így a légiósokra hárult a feladat, hogy eltüntessék a különbséget. Az olasz-francia dacszövetség azonban hiába tett meg mindent – folyamatosan távolodtak az éllovasoktól.

Carlotti végül egyedül indult a szökevények nyomába, akciója azonban hiába való volt. A négyes 55 perccel (!) előtte érkezett a célba. A szakaszt Nemess nyerte, Vitézi pedig átvette a vezetést – amit az utolsó napon már nem engedett ki a kezéből. A hazai sportsajtó „világra szóló sikerről” tudósított, érthető okokból. Az első igazán nemzetközi Tour de Hongrie-t a magyarok nyerték.

Vitéz József (elöl fehérben) egy korabeli versenyen készült felvételen

Néhány érdekes feljegyzés a hetedik körversenyről: „A Touron összesen 167 szingó szakadt, géphiba aránylag kevés volt. A mentőknek, akik autón kísérték a mezőnyt, meglehetősen sok dolguk akadt. Följegyzéseink szerint 219 esetben részesítették elsősegélyben az arra rászorulókat. Az ötnapos legnagyobb problémáját a mezőnynek vízzel való ellátása volt. A harmadik szakaszban lakszatív kutakat érintett a Tour, aminek aztán az lett az eredménye, hogy a mezőny nagy része gyomorgörcsökben szenvedett az út alatt. Legközelebb a föld- és tereprajzi térkép mellé vízrajzi térképet is mellékelni kell majd?”  

7. Tour de Hongrie (1932. június 29–július 3., 1030.5 km)

Szakaszgyőztesek:
1. szakasz (Budapest-Szolnok, 198 km): Sebastian Krückl (Németország)
2. szakasz (Szolnok-Miskolc, 207,5 km): Simon Imre (BSZKRT)
3. szakasz (Miskolc-Debrecen, 235,5 km): Antonio Andretta (Olaszország)
4. szakasz (Debrecen-Hódmezővásárhely, 203,5 km): Nemess István (Postás)
5. szakasz (Hódmezővásárhely-Budapest, 186 km): Antonio Andretta (Olaszország)

Az összetett végeredmény:
1. Vitéz József (Nyomdász TE) 38:01:41
2. Nemess István (Postás) 38:02:46 (+1:05)
3. Livio Carlotti (Olaszország) 38:08:39 (+6:58)

A csapatversenyben: 1. Magyarország B